~Katie szemszöge
-Tessék Elise. -adtam át a poharat a lánynak, majd odaültem Lucas mellé.
-Köszi. -mondta egy alig észrevehető fintorral arcán.
- Édes mi lenne ha felmennénk? - kérdezte Lucas.
- Jó ötlet. -mondtam mosolyogva. - Bocsi Elise, de most itt hagyunk egy kicsit.
Elindultunk, hogy felmenjünk a szobámba, addig persze a többiek nézték a kiszemeltet. Felértünk, bementünk én pedig bementem a fürdőbe, kicsit rendbe szedni magam. Mikor kimentem Lucas az ablaknál állt és nézett kifelé az udvarra.
-Ne állj olyan közel az ablakhoz Luc. - közelebb lépett hozzám. Még a végén észrevesz és akkor lebukunk. Tehát hiábavaló... - egy csókkal elhallgattatott. A csók végén mintha mi sem történt volna befejeztem a mondatom. - volt az egész.
-Bocsi, csak..
-Csak? - kérdeztem. - Egyáltalán miért kérsz bocsánatot?
-Mert megcsókoltalak.
-Tudod mit? - megcsókoltam. - Mostmár kvittek vagyunk. - majd nevettünk mindketten.
~Carly szemszöge
Elvesztettem Katie-t. Amikor kerestem nem találtam mást csak Will-t.
- Will. Nem tudod, hogy merre van a mi kis szerelmespárunk? Nem találom őket sehol.
-Felmentek Katie szobájába.
-Már annyi az idő? Basszus. Még csak nem is kerestem potenciális barátnak valót.
-Hát itt vagyok én. Vagy ez nem elég? -mondta Will tök komolyan. De elnevettem magát az arckifejezésemen. - Nyugi, viccelek. Vagy nem... De lehet, hogy mégis.
Megcsókoltam. Nem tudom miért, azért amit mondott, vagy azért mert egy kicsit becsíptem és ugye ilyenkor mindenki bátor, de megcsókoltam. Aztán furán néztünk egymásra pár másodpercig, mire Will visszacsókolt. Ezen meglepődtem, bár tuti nem fogunk róla beszélni. Úgy is elfelejtjük.
~Kevin szemszöge
Végre találtam magamnak egy csajt, akivel bármit tehetek. El is indultunk a szobám felé, amikor megláttam, hogy Carly és Will csókolóznak. Tudom, hogy nem tetszik Carly, nekem soha nem tetszik senki, de mégis. Valahogy azt érzem, hogy zavar amit csinálnak. Talán féltékeny lennék. Nem tudom. Továbbmentünk a szobám felé. Bevezettem a lányt. Megcsókol, de valahogy már nincs kedvem hozzá. Egy kicsit ellököm magamtól, majd mondom neki:
-Most nem megy Cara. Talán legközelebb.
-Ezt sajanálattal hallom Kevin. De lehet, hogy nem lesz legközelebb, ugye tudod.
-Ahha. -válaszoltam, bár felét nem értettem annak amit mondott, mert elgondolkoztam azon mit is érezhetek Carly iránt. A lány felvette a polóját, aztán kisétált az ajtón, amit persze nyitva hagyott. Leültem az ágyamra a kezem a térdemre támasztottam és a fejemet a tenyerembe mélyesztettem. Szerencsémre arra mászkált Carly, aki meglátott és bejött a szobába, becsukva maga után az ajtót.
-Mi a baj? - kérdezte. -Nem volt jó a csaj?
-Nem az volt a gond. -válaszoltam.
-Hát akkor, mi a baj?
-Semmi. Valahogy most nem volt hangulatom hozzá.
-Kint nem ez látszott.- mondta mosolyogva.
- Tök mindegy nem? Miért kérdezősködsz, nem vallatáson vagyunk. -mondtam kissé bunkón.
-Ezt normálisan is mondhatnád nem? Nem vagyok rászorulva a bunkóságodra. - fogta magát és kiment.
-Carly... - kiáltottam utána, de hiába. Elviharzott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése